Monokli

Tegnap délután és este semmit nem vettem észre Zalánon, de ma reggel furcsa volt a jobb szeme alja. Reggelre kicsit púpos és kékes volt. Kérdeztem, hogy beütötte-e: NEM. Kérdeztem, hogy megütötte-e valaki: IGEN. Az Örs megütötte. Hol ütött meg: A szememnél.
Szuper. Biztos ez együtt jár a közösséggel, de nagyon nehéz azt látnom, hogy kicsi fiamnak bevertek egyet.
Furcsa, hogy tegnap este volt egy olyan érzésem, hogy beszélgetnünk kéne az ovis szomorúságokról. Kicsit félelmetes, hogy valami miatt úgy éreztem, ki kéne szednem a kicsi fiamból, szokott-e az oviban szomorkodni. Ő mostanában már soha semmiről nem panaszkodik, igaz, nem is nagyon mesél az oviról, így nekem kell kezdeményeznem. Tegnap este forszíroztam a szomorúságokat, de nem jutottunk semmire. Állítólag nem szokott szomorkodni az oviban. Eljátszogat egyedül, csak Marci néha szétszedi a játékát, azt nem szereti.
Szóval reggelre monoklija lett, de előző este semmit nem akart elmesélni. Most attól tartok, hogy mindent magában tart.