Pénteken hazajöttünk a kórházból, és hiába volt velünk az anyósom, az esti szertartásunk végre csak a miénk volt. Kérdeztem Zalánt, hogy mit énekeljünk. Erre kicsi Zalánom:
"Anya, amíg nem voltál itthon, senki nem énekelt..."
Olyan szomorkásan mondta, hogy azóta duplán énekelünk, és ma este már Zetének is elénekeltük Zalánnal a Tavaszi szél vizet áraszt-ot. (Az az egyik kedvencem.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése