Gyógyulófélben

Nem szeretném elkiabálni, ezért inkább tényközlés: Zalán már csak orrot fúj, kicsit köhög, ő nem szed semmit, Luca a mai utolsó szuri után már csak Spiropentet és köptetőt kap, amíg köhög. (Zoli abszolút laikusként kérte ki a doktor néni tanácsát, aki magyarázta, hogy tök mindegy, hogy hova kapja a gyerek, ha elér a gyógyszer az izomig. És beszúrta csípő közeli felső popsi tájékba egy óriási tűvel.) Mi Zolival alakulgatunk, de nem az igazi. Még időre lenne szükségem, hogy nyugodt szívvel szülhessünk.
De pont emiatt írok: ma egész nap sokkal keményebb volt a hasam, és Zete alatt teljes szélességemben néha nyilalló fájást éreztem. Persze összeugrott a gyomrom, hogy Zete igyekszik lefelé, de amikor Zolinak mondtam, tipikus választ kaptam: "Jaj, ne! Ne szüljünk! Ott olyan megpróbáltatások várnak rám..." Köszi!! Tényleg, de szar lesz neki.
Most már 4 órája fekszem, TV-zem, mert nem tudok aludni. Kb. félóránként nagyon bekeményedik a hasam, és érzem azt a bizonyos fájást, amit Zalánnál, Lucánál is éreztem. (És amire a szülésznénink mindig mondja, hogy az még nem fájás. Mennyire igaza van...) Vettem be 2 MagneB6-ot, ami nem nagyon hat, ha itt van az idő, de nekünk még nincs itt, mert meg kell gyógyulnunk teljesen, szóval erre a hétre még szükségünk van, hogy biztosan tudjam, nem fertőzhetjük meg Zetét.
És nem utolsó sorban vagyok annyira önző, hogy nem szeretnék friss gátsebbel köhögőrohamot kapni. (MEGINT BEKEMÉNYEDETT.)