Zete kontra mama

Tudom, hogy nem túl szép dolog itt kiírni magamból, de nagyon dühít Zoli anyukájának a viselkedése. Persze én is kezelhetném könnyedén a helyzetet, erősíthetném magamban, hogy nem érdekel a véleménye, de annyira töményen kapom, és annyira görcsös vagyok alapból is, hogy nehezen teszem magam túl rajta.
Amikor megmondtuk, hogy a kicsi neve Zete lesz, megdöbbent. Ez nem lepett meg, mert Gáboron és Lucán kívül mindegyik unokájának a nevválasztásánál elmondta, hogy mennyire furcsa, idegen név: Adél, Dalma, Zalán, és most Zete.
Azóta többször mondta, hogy amikor kérdezték a baba leendő nevét (rokonok, szomszédok és még a Zoli testvére is), nem tudta megmondani, mert képtelenség megjegyezni. Ezek után egyszer leírta magának, hogy legalább felolvassa, ha kérdezik. Aztán szenteste délutánján, amikor nálunk voltak, a sógornőm kérdezte, hogy marad-e Zete a választásunk. Erre mama fennhangon: "Én még bízom, benne, hogy valami változik!" Anyósom a legtöbb esetben nem tud bántó hangsúly, és arckifejezés nélkül megnyilvánulni, ezt tette most is. Annyira nagyon kiakadtam, hogy sajnos elég csúnyán beszóltam neki a névválasztás jogával kapcsolatban, ami nem volt illendő sem az ünnephez, sem pedig ahhoz, hogy Zoli anyukájának mondtam. (Töredelmesen bevallom, hogy Zolitól elnézést kértem emiatt, de anyukájától nem vagyok hajlandó.)
Ezek után másnap, amikor mentünk hozzá ebédre, Gábor is ott volt, és kérdezte, hogy biztos öcsikéje lesz-e. Erre mama a tegnapi hangsúllyal és arckifejezéssel a szobából kifelé menet hátravágta a válla felett: "És kérdezd meg, mi lesz a neve!". Na, erre annyira nagyon-nagyon ideges lettem, hogy elég hangosan sikerült mondanom Zolinak, ha most nem beszél az édesanyjával, akkor én fogok, de azok után biztos nem találkozunk egy ideig. 18 óra telt el azóta, hogy csúnyán beszéltem vele, úgyhogy el nem felejthette ennyi idő alatt, ezért biztos, hogy direkt csinálta.
Szóval Zoli mondta, hogy hagyja abba, mama kérdezte, hogy mit, mint aki nem tudja. Persze a végső válasza, hogy ő nem azért csinálja... De akkor miért? És mi az a nem azért? Mi az az azért?

Nagyon bánt a viselkedése, de én vagyok a hibás, már teljesen belátom. Ha kizárnám a gondolataimból, nem idegesítene. Sajnos mostanában túl görcsös vagyok, itt az ideje, hogy önkontrollt gyakoroljak, és kezdhetném akár ezzel is.