Karácsony

A karácsonyi készülődésünk idén tényleg nagyon gyérre sikerült. Kicsit okosabb voltam, mint tavaly, ezért kaja-fronton előrelátó voltam, gyorsan elkészíthető vacsit készítettem már elő napokkal korábban. Ajándék téren is előredolgoztunk, szeptemberben beszereztünk szinte mindent a kicsiknek, a felnőtteket pedig idén nem aggódtam túl. (Persze muszáj volt még vennem 2 könyvet.) Szóval olyan ügyik voltunk, hogy 23-án még belefért az időnkbe életünk első bejglisütése, és ez dobta meg a hangulatunkat. Ettől igazán karácsonyi érzés szállt meg minket, úgyhogy utolsó pillanatban sikerült lelkileg ráhangolódnunk az ünnepre.
24-én persze dolgozott Zoli, de szerencsére csak délelőtt, így fél 2-re már volt is egy feldíszítésre váró fánk, 3-kor pedig érkeztek Erikáék és Marika mama.
Este négyesben voltunk, ami nagyon-nagyon varázslatos volt. Fantasztikus volt a közös vacsora, az ajándékozás, a gyerekek öröme, a játékok összerakása. Sajnos idén is túllőttünk a célon, de most megint megfogadtuk, hogy jövőre visszafogjuk magunkat. Sokatmondó, ha az ajándékokat (már a mi fánk alatt volt unokatesómék, és nagynénémék csomagja is Zalánnak, Lucának) meglátva már Zalán mondja: "Ennyi autót már nem tudok eltenni.".
Olyan csodás volt, hogy az egész estét átölelték az ajándékok: játék apával a fa alatt, aztán fürdés Bogyó és Babóca fürdőjátékokkal (amit Zolinak az utolsó pillanatban sikerült lelakkozni), majd esti mese az új könyvből.
25-én ebéd Marika mamánál, délután a szüleimmel ünneplés, majd 26-án nagybátyáméknál közös nagy családi délután.
Jó volt ez a karácsony. Idén először voltunk csak négyen szenteste, de olyan fantasztikus érzés volt, hogy mostantól, ha lehetőségünk van rá, így szeretnénk megélni. Gyönyörű este volt, és nem hiányzott a nagy felhajtás, készülődés, amit idén kihagytunk.