Ajtók

Luca tegnap óta eléri a kilincseket. Nagyon-nagyon idegesítő, hogy állandóan az ajtókat nyitogatja-csukogatja, sehova nem enged be minket, mindenhonnan csak nagy harcok árán jöhetünk ki. Sikít, ha kitámasztjuk az ajtókat, és addig rángatja, amíg a kitámasztót is el tudja húzni az ajtóval együtt. Zalánnak persze nem tetszik, hogy bárhol rácsukja az ajtót, vagy éppen kicsukja valahonnan, így ő nem nagyon hagyja Lucát. Félek, hogy napokon belül valaki nagyon odacsukja vagy a saját, vagy a testvére kezét. Vagy lábát.
És ami sajnos új jelenség, hogy Luca nagyon-nagyon agresszív lett. Vagy csak most mutatja ki igazán, és eddig is az volt, de a mostani ajtó-mánia annyira erős nála, hogy ha valaki akár csak ellentmond neki, vagy rászól, azonnal csap. Bárkit bármikor megüt. Sajnos Zalánt egyre többet, de minket is gondolkodás nélkül. Nagyon-nagyon sokszor eljár a keze, aminek az a vége, hogy Zalán vagy sír, hogy a Luca megütötte, vagy visszaüt. Nem lehetek mindig mellettük, és hiába mondom Zalánnak, hogy nem ütheti meg Lucát. Bár talán ő még inkább hallgat rám, mint Luca. Lucának minden alkalommal, sőt, már akkor, ha csak a jelét látom, elmondom, hogy nem ütheti meg Zalánt. Erre mi a válasz? Engem üt meg.
Nem szeretnék rácsapni a kezére, úgyhogy inkább szigorúan nézek rá, és elmondom, hogy engem sem üthet meg. Ez eddig néha bevált. Előfordult, hogy ezek után megsimogatott, de tartok tőle, nem sokáig tudom csúnya nézéssel szabályozni.