Életem első saját szilvalekvárja. Persze csak úgy panelosan készült a sütőben, de nagyon büszke vagyok rá. Nagyon finom, csak sajnos keveset főztem belőle. Három gyereknél már össze kell szednem magam.
Ezt a kis tálcát Adél unokatesónak dobtam össze (itt még lakkozás előtt látható), mert Yakari-mániája van. Imádok alkotni, csak nem értek hozzá. Lelkesedésem pótolja hiányosságaimat. :-)
És végre ma éjszaka kifestettem a fürdőjátéknak induló, de azt hiszem, mágnesjátékként megszülető Bogyó és Babóca mintákat Adélnak Mikulásra. Még hátra van a vágás, lakkozás, mágnesezés. A kukac kudarc lett. :-)A többi decoupage tárgyat sajnos nem fényképeztem le, mielőtt elajándékoztuk. Majd ha megyünk vendégségbe, titokban lefotózom őket. :-)
Most nagyon-nagyon szeretnék megtanulni kötni!!!!
1 megjegyzés:
Nagyon ügyes vagy! Nagyon szépeket alkottál!
Oltás: mi nem oltattunk, de a homeopátia szerinte most is segít! Tudod mi nem tetszik ebben az egészben? Hogy nem bízzák a szülőkre a döntést és felelőtlennek tartják azokat akik ellenállnak! Ezt valahogy másként kelett volna csinálni, hirdetni, vagy kitalálni!
Megjegyzés küldése