Kilátástalan

Kismamaként válságban vagyok, anyaként káoszban élek.

A gyerekek egész héten betegek, emiatt nyűgösek, hisztisek voltak. Zalán alig volt oviban, jövő héten (a szünet idejére megkérték a szülőket, hogy aki tudja, ne vigye a gyereket) nem is megy. Én már nem bírom mindennap lefárasztani őket, ezért estére inkább túlpörögnek, semhogy lefáradnak. Alig bírok velük. Zalán egyébként is mostanság nehezen kezelhető. Meg sem hall, ha igen, akkor visszabeszél. Múlt héten eljutottunk odáig, hogy Lucát is, engem is lehülyézett. Mindent 3x, 4x mondok el neki, magyarázok-magyarázok, de semmi. Luca kicsit túltesz rajta, csak annyival könnyebb vele, hogy még nem beszél vissza. Viszont csendben is nagyon makacs.

Nagyon-nagyon igyekszem a kedvükre tenni. Finomakat sütök-főzök, játszunk, mesélek, foglalkozásra megyünk, de nagyon fárasztó. És erre csak azt kapom, hogy hülye vagyok.

Kismamaként pedig fogalmam sincs, hogyan fogok szülni. Ismerem magam, a szüléseimet, és tudom, hogy egy csepp erőm sincs a vajúdáshoz, a kitoláshoz. Most úgy érzem, hogy nem tudom végig csinálni. Annyi erőm sincs, hogy jöjjek blogot írni, nemhogy kibírjam azt a kibírhatatlan fájdalmat, amit az utolsó órában éltem át. Kilátástalan.