Visszaszámlálás

Elmúlt éjfél, és már kb. 14 perce nem ehet, nem ihat Zalán, mert (elvileg) ma megműtik. Persze én felkeltettem 1/4 12-kor, és megetettem vele egy krémtúrót (darabosat nem volt hajlandó félálomban enni), megitattam, hátha így könnyebben viseli a mai éhezést.

Pénteken voltunk laborban (iszonyatos volt, hárman fogták le), és szegénykémnek azon túl, hogy nagyon nehezen találták megint a vénáját, rengeteg kis üvegcsébe töltögettek vért, mert egy szúrással túl akartunk lenni a pulmonológus által kért immunrendszeri vizsgálaton is.

Hétfőn gyermekorvos: OK, altatóorvos: OK, gégész: OK, semmi akadálya a műtétnek. Mindezek után felcaplatunk a gégészetre, ahol negyedszerre végigmentünk ugyanazokon a kérdéseken, amin már aznap háromszor, és amelyekre adott ugyanazon válaszokat mindháromszor nyomtatott formában berakták a mappánkba. Szóval sikerült hasznos gyakorlati tanácsokat is kapnunk az egyébként tényleg nagyon-nagyon kedves ápolónőtől, de azt is elárulta, hogy bizonyos esetekben a "beköltözés" utáni viziten derül ki, hogy a pácienst mégsem műtik. Ennek nem örültem, de velünk ez úgysem történik meg.
Szóval éjféltől se falat, se korty, 1/4 8-ra érkezés, szoba elfoglalása, 8-kor vizit, akkor műtéti sorrend meghatározása, altatás, műtét, utána 2 órával ivás, 6 órával pépes evés. Kapott étkezés csak vacsi, ha minden rendben, másnap haza. (Ma többen is azt találgattuk, orrmandula műtét után miért szabad csak pépeset. A garatmandulát egyből értem, de ennek is biztos megvan az oka. Majd megtudom, és referálok.)

Hát, ez a száraz menetrend. Persze látom, hogy ez nemennyire egyszerű, mert már a szimpla csomagolás is nem kis fejtörést okozott. Hogy menjek úgy el a gyerekemmel 1 éjszakára, hogy a csomagjaink ne tűnjenek 2 hetinek? A kaják, ami pépeseket ma főztem, még a hűtőben vannak, de így is annyi a cuccunk, hogy öröm lesz felcipelni. Visszük pl. a fél állatkertet, de legalább sikerült Zalánt lebeszélnem az Anna,Peti,Gergő 3 kötetéről, és így csak egyet viszünk. Aztán még 2 könyvet, 1 Természet Csodáit, 1 színezőt, vonatokat, autókat, de a következetesen mindenhova magunkkal cipelt tűzoltóautókról Zalán kategórikusan kijelentette, hogy itthon maradnak. Mindannyian. Köszönöm, Zalán!!! :-)

Táskák kaja nélkül:
Persze zsebkendőt, papírtörlőt, WC papírt is
pakoltunk nagy mennyiségben, soha nem tudhatjuk,
mi lesz egy orrmandula műtét után.
Igazából a ruháinknak (fejenként 2 rövidnaci, 2 póló)
alig volt hely a táskában.




Viszont csináltam egy nagy hülyeséget, illetve éppen nem csináltam. Hétfőn délelőtt (amikor jártunk orvosról orvosra) beszaladtunk a Véradó Állomásra a vércsoport meghatározás leletéért, de csak du. 3 után lett készen. Erre mondta a Bech doktornő, hogy sebaj, ráér szerdán reggel magammal vinni. Ma viszont annyi dolgom volt, hogy teljesen kiment a fejemből, és holnap a 1/4 8-as érkezés után már ne mehetek le érte a 8-as nyitáskor, szóval műtét előtt nincs vércsoport meghatározásunk. :-(((
Valahogy biztos megoldódik ez is, de már nem állok meg a lábamon a doktornő előtt, mert hétfőn is az altatóorvosnál hagytam az általa kiadott papírokat, a doktornő meg kereste rajtam. Akkor elvicceltük, de ezt már hogy fogom elviccelni????
Mentségemre legyen mondva, ma annyit főztem, mint talán még soha, és mindent igyekeztem maximálisan előkészíteni. Anyósom jött hozzánk, hogy amíg Zoli dolgozik, vigyázzon Lucára, én meg inkább ma tök sokat dolgoztam itthon, csak ő maximálisan Lucára tudjon figyelni. Persze úgyis talál valamit, mert egyrészt mindig keres valami tennivalót (a nagyik ilyenek?, csak mert édesanyám is ugyanezt csinálja), másrészt nálunk nem nehéz fényesíteni valót találni a lakáson. Nem élünk koszban, de előbb ülök le játszani a gyerekekkel, mint pl. ablakot pucoljak, felmossak, tűzhelyet sikáljak, vasaljak. Alvásidőben ezek úgyis megvárnak, de mama előbb észreveszi őket.
Szóval ma nem akartam anyósomnak főzési, takarítási lehetőséget hagyni, de a leletet elfelejtettem.
Persze nem elég, hogy nekünk minden szükséges és kevésbé szükséges dolgot odapakoljak, Lucának mindent előkészítsek, ne felejtsem el, hogy Zalán nem ehet, nem ihat (ez a legfontosabb), de még egy nagyon fontos tennivalóm van, ami miatt nagyon izgulok, nehogy elfelejtsem: a Nóráék halait megetetni!!! Rám vannak bízva, és ha holnap reggel nem kapnak enni, tutira nem bírják ki, míg hazajövünk. Csak el ne felejtsem!!! Körberagasztottam a lakást emlékeztetőkkel, de mindegyik ledobta magát.

Szóval a lényeg: nehogy adjak enni, inni Zalánnak; minden rendben legyen vele, és megetessem a halakat.