Szopi vége :-(

2009. június 10-én szopizott a Luca utoljára. Vége. :?-(( Már egy ideje akkor is csak este, lefekvés előtt szopizott, majd 3-án kezdtünk küzdeni. Én szerettem volna, ha szopizik, ő pedig állandóan fel akart ülni, és odafeküdni Zalán mellé. Hagytam kicsit, aztán újra lefektettem az ölembe, akkor ő hagyta magát kicsit, majd újra fel akart ülni. Ezt műveltük egy hétig. Nagyon keveset szopizott, aztán 10-én már nem tudtam lefektetni. Sírt, erősködött, hát nem erőltettem. Szerencsére korábban is a szopi után egyedül aludt el, így most ez az esti rituálékban nem okoz fennakadást. Most fogmosás, jóéjtpuszi után berakom a kiságyba (ami nálunk mindig csak az alvás helye volt, nem funkcionált se "játszótérként", se "kerítésként"), és ő teszi, amit mindig. Luca nagyon jól kiszámítható több téren is. Lefekvés után bekapja a hüvelykujját (ez rendszeres és már sajnos rögzült), a többi ujjával fogja a pelust, és csendben elszenderedik. Csak az alvó testhelyzet furcsa. Szinte mindig pucsítva alszik, néha lecsúszik béka-pózba.



Az elválás nekem nagyon-nagyon rosszul esett. Tudom, hogy mások a leszoktatással küzdenek, de nálunk a gyerekek döntötték el, hogy meddig tartanak igényt a szopizásra. Zalán 13 hónaposan (miután kórházban voltunk, ott saját megnyugtatására használta a szopizást, és otthon már nem akart megnyugodni, így már nem is kért belőle) elfordult, üvöltött, és nem volt hajlandó szopizni. Hát, Luca is eldöntötte. Csak azt volt nehéz megélni, hogy én még szerettem volna, ők meg elutasítanak.

Azért mégsem panaszkodhatunk. Bő 13 hónapig ő is szopizott.