Betegség forever

Ma mentünk vissza a doktor néninkhez. Nem dédelgettem nagy álmokat. Lucánál 5 napi antibiotikum után csak azt gondoltam, hogy javul lassan az állapota. Igaz, hogy az orrfolyása nem nagyon akar múlni, de mégis 5 napja szedjük a gyógyszert. Zalán 3 napja kapja a köhögéscsillapítót, és szépen hurutosan köhög, ügyesen fújja az orrát. Április 1-én éjszaka fájt először a füle, 2-án kapta az antibiotikumot, de azóta lassan már múlhatna.
Hát ez nem sikerül.
Lucának váladék van a fülében, lassan fülgyulladása lesz, úgyhogy melegíteni kell, tovább adni az antibiotikumot. Ráadásul ma délután 38,5 volt a láza, este 38 fokos lázzal feküdt le szegénykém.
Zalánnak a fülgyulladása átment arcüreggyulladásba, úgyhogy most megint antibiotikumot szed. Az a baj, hogy hiába fújja nagyon ügyesen az orrát, nem elég. Nem engedi, hogy akár orrszívóval, orrcseppel, orrspray-vel hozzáérjek az orrához. Üvölt, ordít, ellenkezik, egyedül nem tudom lefogni, és azt hiszem, nincs is értelme így.
Enélkül is nagyon dadog már megint. Ha valami nem stimmel a kicsi világában, azonnal dadog. Tegnap óta megint nagyon erősen dadog. Az "igen" szót pl. nagyon nehezen tudja kimondani. Ehelyett bevezette a "persze" szót, ami egyből ki tud mondani.

Szóval most nem látom a fényt az alagút végén se a betegséggel, se a dadogással kapcsolatban.