Második start

Ma hajnalban kezdtem életem első blogját. És most megint elkezdem.

Több mint 3 éve indítottam a naplónkat, amikor Zalán megfogant, de a hétköznapok úgy rohannak el mellettem, hogy a napló rendre a helyén marad, és csak több havonta jut eszembe, akkor írok bele rengeteget, de ez így nem OK. Elveszik a mindennapok varázsa, öröme.

Pl. ma Luca felállt a kiságy mellett. Először. És ezt biztos nem írnám bele, mert mindjárt ébrednek, és akkor jön a játék, majd az esti tennivalók, mese, alvás. És elmarad, mint minden más is.
Hát mostantól nem.

Az első felállás. Kapásból csak egy kézzel. Nem hiába várt ezzel ilyen sokáig.



Aztán ma jött a dr. néni is, mert Zalán 2 napja nagyon lázas volt, Lucának pedig folydogál az orra. Gondoltam nem ülünk be a sorba a rendelőben, hátha több bacival jövünk haza. A kislányomnak máris nem fájt a vizsgálat. Itthon teljesen csendben volt, de a rendelőben óriási üvöltést produkál.