Zete lázas, én meg féltem

Csütörtökön voltunk a Madarász utcai kórházban, amiről majd írok bejegyzést, és ott mondta a gyermekurológus főorvos, hogy Zalán egy vesével is ugyanolyan életet élhet majd mint mások, csak annyi különbséggel, hogy vigyázni kell majd a megmaradt egy veséjére, és minden lázas betegség után csinálni kell egy vizeletvizsgálatot. Hazajöttünk, elmondtam anyunak, és azt is, hogy remélem, Zete annyira anti-lázasodós lesz mint Luca. Zalán nagyon gyorsan és gyakran belázasodik, ez viszont Zete esetében nem lenne szerencsés.
Erre ma reggel kicsit melegebb volt a teste, amit Zolival egymástól függetlenül éreztünk, de gondoltuk, talán csak bemelegedett az ágyban. Aztán 11 óra körül elaludt, és amikor 3/4 2 körül ébredt, forró volt. Gyors lázmérés: 39,1. Azonnal hívtam a nephrológust, mert a doktor nénink szabadságon van. Mondta, hogy fél lázcsillapító kúp a popsiba, vizeletzacskó a fütyire, és induljak el vele a kórházba, mert megnézné. Alaposan átvizsgálta, hasát tapogatta, meghallgatta, mikroszkóp alatt pisit vizsgált. Szerinte csak valami vírus, úgyhogy a lázcsillapításon, etetésen, sok folyadékon kívül ne csináljunk semmit. Mondtuk, hogy holnap keresztelő lenne, amit a doki bácsi elég szájhúzósan fogadott, és kikötötte: ha nem lesz rosszabbul és nem puszilgatják, nem ölelgetik, hamar hazahozzuk, akkor elvihetjük. Mivel a család meghívva, a terem berendezve, a lelkész asszonnyal egyeztetve, már nem akartuk lemondani, úgyhogy az lesz, hogy a 20 perces keresztelő után őt Zoli rögtön hazahozza, mi még maradunk kicsit a családdal.
A délutáni kúp levitte a lázát, de utána is nagyon nyűgös volt. Mindenfelé követett a szemével, ha kimentem a szobából, már sírt. Estére megint 39,3-ra ment fel, újabb kúpot kapott. Az előbb voltunk bent nála, és még mindig meleg. Mindjárt újra mérem a lázát.
Bevallom, most nagyon nyugtalan vagyok. Ha őszinte akarok lenni, akkor félek. Nagyon féltem Zetét. Nem tudom, hogy hat a láz a veséjére. Ezt elfelejtettem megkérdezni.
Annak nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy a nephrológus szombat reggeltől vasárnap reggelig ügyeletben lesz a kórházban, és mondta is, hogy menjünk, amint van valami.

És a fő konklúzió: soha nem él majd pont olyan életet mint mások. Zalán, Luca esetében nem megyünk vizeletvizsgálatra egy láztól, nem hív be minket az orvos a kórházba, hogy megnézze, nincs-e más baj, nem kell jobban vigyázni a megmaradt, megnagyobbodott vesére (merthogy a funkció-átvétellel együtt megnő a mérete, így kicsit jobban kitüremkedik a bordák közül, így kicsit jobban kell rá vigyázni). Hasonló életet élhet, de pont olyat nem. Lehet atléta, de Zalán még focista is lehet, hajíthat gerelyt, de Luca még dan-fokozatokat is gyűjthet a karate-övére (amilyen harcias, belőle nézem ki a gyerekek közül).