Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2010. október 27., szerda

Újra Madarász utca

Tegnap elvitteml a cystographiakor készített CT felvételeket a Kerényi főorvosnak, aki először konzultált a radiológussal, majd behívott, hogy csinálnának egy kiválasztásos ultrahangot. Hosszas egyeztetés után megállapodtunk a jövő hét keddben (nov.2.). A radiológust kérdeztem, hogy ehet-e a gyerek. NEM, csak teát ihat. Milyen hosszú lesz a vizsgálat? MIN. 4 ÓRA. Elég későn kezdjük délelőtt, (de előbb nem tudunk megérkezni), és félóránként, óránként fognak ránézni Zetére, a kiválasztására, ezért sokáig tart majd. Ja, és azért menjünk kedden, mert akkor ügyeletes lesz a főorvos, így ha estébe csúszik a vizsgálat, akkor ott tud lenni. ???????????? Igen, azt mondták, hogy készüljünk hálózsákkal, hideg élelemmel. Aztán átmentünk az ambuláns rendelőbe, ahol a főorvos diktálta az ambuláns lapot, közben megkért egy fiatalabb orvost, hogy nézze meg a felvételeket, mert nagyon kíváncsi a véleményére. Majd a fiatal orvoshoz odament egy másik fiatal orvos, így már ketten nézegették a képeket. Aztán csatlakozott hozzájuk a főorvos, és így összesen már 4 orvos (radiológussal együtt) látta. A fiatal orvos szerint 8 hónaposan "ez a baba" kicsi még a javító műtéthez. Erre a főorvos: "De látod ott azt??Az nagyon érdekes! Az engem nagyon érdekelne! Ott! Látod a két kelyhet?" Mire a fiatal: "Igen, de ott sincs parenchyma (vesekéreg)." Kerényi: "Tudom, de egy kiválasztásos uh-t megér. Megnézzük."
Aztán végre nekem is elmagyarázta a főorvos, hogy a bal oldalon lát egy mini esélyt, amit szeretne megnézni uh-gal. Még mindig a nephrectomia a legvalószínűbb, és ne higgyem, hogy bizonytalan, csak nem szeretne felelőtlen döntést hozni, hanem mindent körbe akar járni mielőtt megműti, mert még mindig nem szeretné kivenni a veséjét, ha nem muszáj. Ettől teljesen elolvadtam. Annyira tudom, hogy ő a mi emberünk, és annyira alapos, hogy én nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Kezet fogtunk, közben még beszélt, és csak fogta-fogta a kezemet, én meg annyira szerettem őt abban a pillanatban, hogy azt mondtam:"Ha szabad ezt mondanom, főorvos úr, imádom, hogy mindent körbe akar járni." Erre elmosolyodott, ami különös módon jól állt neki (az egyébként nagyon kemény,  csupa morc főorvosnak, aki úgy beszélt velem először, mint a felmosóronggyal). Gyanítom, ez a csúnya viselkedés a szokásos stílusa, mert (ahogy én láttam) mindenki nagyon távolságtartó vele.

1 megjegyzés:

Z. Dóri írta...

Jó érzés - a sok sz@r között - hogy léteznek ilyen lelkiismeretes orvosok is, akikben megbízhat az ember. A szomorú csak az, hogy ez ritka a mai világban és ahelyett, hogy természetes lenne, az ember ilyenkor a legszívesebben világgá kürtölné, hogy milyen rendes a doki! De a lényeg, hogy a kicsi Zetének a legjobbat akarja!