Patkányt varázsló

Zalán kapott a szüleimtől egy plüss patkányt névnapjára. Olyan IKEA-s puhát, ami csak csúnyán néz ki, de nem bánt. :-) Egy ideje már gumipatkányért könyörgött, és így a kecske-káposzta is megmaradt, Zalán öröme is meglett. Azóta ezzel a rágcsálóval alszik itthon és oviban is, hozza-viszi magával. Aznap reggel, amikor a Heim Pálba mentünk, és a 3-ból 2 gyereket el kellett vinnünk oviba-mamához, és időben el kellett indulnunk, a szokás szerinti késéssel együtt is haza kellett mennem a patkányért, mert Zalán annyira üvöltött.
Az állat ma reggel is itthon maradt. Zalán a papával ment oviba, Zoli dolgozott, én meg tanácstalan voltam, mert elképzelni sem tudtam, Zalán hogy fog reagálni, amikor ebéd után nem találja a dögöt. Orsi kisegített a bajból. Vigyázott Zetére, Lucára, amíg elrohantam az oviba, és óvónéninek benyújtottam a csoportba.
Zalán jött haza délután:
Zalán: "Anya, képzeld! Valaki odavarázsolta a patkányt a csoportba!!!! Te voltál?"
Én: "Örültél neki?"
Z:" Nagyon. Vele aludtam."
Én: "Igen, én csináltam." (Nagyon tetszett a varázslós vonal. Könnyű volt elhinnem, hogy varázsló vagyok. Végül is mit csinál egy anya mindennap? Vicces, de szerettem volna kicsit varázsló lenni, erre Zalán letört. :-))
Z: "Te nem is vagy varázsló!"
Én (erősen csalódottan, számon kérőn): "De miért nem vagyok? Mindegy. Mondtam a patkánynak, hogy iszkiricc, menj az oviba, és ő elment."
Zalán: "Ez úgysem történt meg!!! Tudom, hogy ez nem történt meg!"

Kérdem én: hisz ez a gyerek még a Mikulásban???? Remélem!!! Ebben a korban nem az lenne a normális, hogy elhiggye, az anyukája képes odavarázsolni neki az alvós állatát?
Amikor éppen kezdtem magamba fordulni, hogy Zalánnál véget ért a csoda-korszak, olyat mondott, hogy megnyugodtam: "Biztos nem beszél ez a patkány... Csak bólogat!" Köszi!!! Van még remény... :-)