Kicsit én

Az utóbbi időben annyi gondolat kavargott bennem, hogy sanszos volt egy új blog indítása, hogy ne ezt terheljem magammal. Aztán annyi egyéb dolgunk volt, hogy elmaradt, így itt összegzem.

A közel 5 évnyi itthonlét most nagyon soknak tűnt, és minden idegszálam pihenni akart, amiben a család nagyon nagy segítségünkre volt, így sok helyre sikerült eljutnunk/-om. Nagyon hálás vagyok nekik! Sokszor mentünk a barátainkhoz, kirándultunk, kikapcsolódtunk, szórakoztunk, aztán este jöttek a felnőtt programok: koncert, esküvő, lagzi, táncház, mozi, vacsora. Nagyon köszönöm nekik! És még nincs vége, hiszen a tegnapi Csík-koncert után szombaton Ákos-koncert a Fezenen, aztán 18-án esküvő-lagzi, majd 30-ától Móri Bornapok családilag.

Az elmúlt 6 évben nem voltam Erdélyben. Ezt NAGYON nehezen bírom. Zalán születése előtt volt olyan nyár, hogy 5-ször voltam a családdal, huszárokkal, barátokkal, és most SEMMI!!!! Nagyon hiányzik, mert megmagyarázhatatlan kötődést érzek Erdély iránt. Nem tudom miért, de Csíkszeredáról kifelé jövet sok-sok évvel ezelőtt hirtelen elkezdtem sírni. Az a filmbe illő hirtelen zokogás, hogy nekem ott kell hagynom Erdélyt, és haza kell jönnöm. Egy családfa kutatás vár még rám, hogy kiderítsen, ez lehet-e a "vér szava"? :-)

Mindenesetre egy határozott (DE NEM SZÉLSŐSÉGES) magyarság tudatot kaptam a családomtól, ami újra teret követel magának az életemben. Alig bírtam magammal az utóbbi időben: elkezdtem Wass Albertet olvasni, naponta hallgatunk népzenét, este népdalokat énekelünk, táncházba kellett mennem, jövő héttől Petivel megyünk néptáncolni (én tanulom, ő gyakorol velem), és lassan készül a mezőföldi viseletem, amit a huszárrendezvényeken fogok viselni. Zalán születéséig aktívan éltem meg az ilyen érzelmeimet, de azóta szinte semmi népies nem volt körülöttem, és ez most kirobbant. Újra szeretnék része lenni a huszár egyesületnek, és olyan emberek között lenni, akiknek hasonlóan fontos a magyarságuk. Nagy célom egy családi sátor, amivel 5-en együtt mehetünk pl. Kurultajra, huszártáborba, de ez még kicsit odébb van.

Imádok sütni, így talán cukrásznak kéne tanulnom. Hogy mikor, azt nem tudom, de jó lenne... :-)

Nagyon szeretnék megtanulni olyan dolgokat, amiket anyutól nem tanulhattam meg (ő sem kapta útravalónak az édesanyjától), de hasznos lenne egy anyának, és régóta vágyom rá: varrás, kötés (ma nézegettem a neten, és a horgolás is tetszik!!!). Nem tudok felhajtani egy nadrágot, pedig milyen jó lenne 3 gyerek mellett! IMÁDOM a kézzel készített dolgokat, így muszáj kötnöm magamnak egy lila sálat az új lila sapkámhoz és gumicsizmámhoz. Igaz, hogy csak tegnap óta van fonalam, mától kötőtűm, de vágyam és lelkesedésem régóta. Ha egy Manócskás kézműveskedésen és az internetről sikerült megtanulgatnom (rajongok érte) a decoupage technikát, akkor ez is menni fog! (most magamat erősítem)

Ennyi rólam, amit fontosnak tartottam magamnak, a gyerekeknek rögzíteni. Ilyen volt anyátok...