Zalán egy ideje alkalmanként bepróbálkozik azzal, hogy a számra adjon puszit, amitől engem a hideg ráz, így ezt kerülöm mindenáron. Erre Zalán lefogja a fejemet, erősködik, és birkózásba törünk ki, mert akkor sem hagyom magam. A háttérben talán az apára való féltékenység állhat, mert erősködik, hogy de apa adhat a számra puszit (tényleg puszit! :-)) , amikor elköszönünk egymástól, és akkor ő sem az arcomra akar. Persze beszélgetünk a szerelemről, a párokról-társakról, a gyerekekről-felnőttekről.
Legutóbb mondtam neki, hogy egy néni és bácsi, akik szeretik egymást, ők egy pár. Erre Zalán:
"Nem. Néni és néni egy pár." :-) Itt megijedtem, hogy hol mit szedett össze ez a gyerek, mi történt az oviban, mire folytatta: "Bácsi és bácsi egy pár." Itt megnyugodtam, hogy már megint csak viccel, de nem bánnám, ha felnőtt korában annyira toleráns lenne, hogy ugyanilyen könnyeden beszél erről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése