Luca szája

Lassan-lassan kezd beszélni Luca. Ahogy Vekerdy tanár úr is mondta: spontán utánoz. És tényleg. Ha mondok valamit, szinte mindig mondja utánam. Ezért ha véletlenül hmm-mel válaszol az igen helyett, nem rászólok, hanem megkérdezem, hogy igen?, hogy hallja, és próbálja mondani. Egyébként nagyon tisztán beszél Zalánhoz képest. Zalán a mai napig nem pörgeti a r, l hangokat, nem igyekszik kimondani a g, d, t hangokat. Hozzá képest Luca már most gyönyörűen mondja, hogy ló, villa, amalé (almalé), olló stb. Tegnap délelőtt kezdte el az anya helyett az anyu-t mondogatni, és nagyon tetszik neki. Csak így szólít. Az Ili mami helyett már régóta Mii mamát mond, míg a Zoli édesanyja a Mama. Peti nevét kb. 1 hónapja mondja, de azt is egyik napról a másikra.
Apa hol van? Beiú (benzinkúton).
Most már 2-3 szót rak egymás után, úgyhogy lassan-lassan halad.
Egyébként minden egyes kimondott új szónál érzem a vesztünket, a megállíthatatlan szóáradat és visszabeszélés szelét.